Kőhalom várát 1324-ben említették először írott források királyi várként. Akkoriban az erdélyi vajdák igazgatták. Eredetileg csak a hegy tetején álló, belső várból állt, amelyet 1421-ben, de 1432-ben és 1437-ben is a törökök több ízben feldúltak. A 15-16. század folyamán ezt a korai erődítményt tornyokkal is megerősítették. A vár a 16. század végén került a helybéli szászok tulajdonába. 1620 körül falait javították. Akkor épült David Weyrauch, királybíró vezetésével a középső vár a nyugati oldalon egy előudvarral. Nemsokkal azután az alsó vár is elkészült, felvonóhíddal ellátott kaputoronnyal, sarkain a Szalonnás toronnyal és a Szolgák tornyával. 1623-ban, az alsó várban egy 59 méter mély kutat is ástak. 1643-ban a középső kapu is megépült. Ugyanattól az évtől, egy tűzvészt követően néhány évig lakatlanul áll az erődítmény. 1661-ben Ali pasa seregei elfoglalták. Az akkor szenvedett károk kijavítása 1699-ig tartott. A vár, amelynek falai csigavonalban kapaszkodnak fel a hegy tetejére, sosem bírt számottevő, katonai jelentőséggel. Inkább csak Kőhalom és környéke lakosságának nyújtott menedéket vész idején. 1704-ben a kurucok ostrom nélkül birtokba vették, 1708-ig megszállva tartották. A Rákóczi-szabadságharc leverése utan az erődítmény elvesztette katonai szerepét. Némelyik épületét még sokáig raktárként használták a helybéliek. Az idők során pusztulásnak indult várat nemrégiben restaurálták.
Kattints a lejátszás gombra a meghallgatáshoz
