Barcarozsnyó vára – a folytonosan lakott mentsvár

A barcarozsnyói erődítmény építésének ideje vitatott. Egyes vélemények szerint már az 1210-es években a Német Lovagrend lerakta itt egy torony alapjait. Valószínűbb feltevés, hogy a 14. század végén vagy a 15. század elején, a török támadások ellen emelték a szászok. Ebben a várban a helybéliek lakóházakat, gazdasági épületeket és baromudvart alakítottak ki. A feljegyzések szerint, magát az erődítmény ma is látható formáját csak Báthori Gábor 1612-es ostroma után nyerte el. A fejedelem akkor – az ellene fellázadt, Brassóval tartó szász városok ellen vonulva – ostrom alá vette a rozsnyói várat is. A szászok két napi ostrom után, vízhiány miatt feladták a várat. Miután, következő évben visszakapták, a rozsnyóiak nekiláttak egy 146 méter mély kút létrehozásához, amelynek kiásása 28 évig tartott. Az udvaron több, különféle rendeltetésű épület állt, amelyeknek jelentős része a kerítőfal belső oldalához tapadt. A jelentősen kibővített és megerősített vár 1658-ban sikeresen ellenállt a török-tatár betörésnek. Két évvel később II. Rákóczi György is eredménytelenül ostromoltatta. 1690-ben badeni Lajos őrgróf német csapatait a helybéli szászok lelkesen fogadták, azok mégis kifosztották a várost. A Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok felgyújtották a várat. A régészeti adatok arra engednek következtetni, hogy a vár nemcsak vész idején, hanem többé-kevésbé folytonosan lakott volt. A 20. század során többször is felújították. Ma látogatható.