A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium – a protestáns Athén

Az intézményt Bethlen Gábor fejedelem alapította Gyulafehérváron, 1622-ben. Működését jelentős birtokadománnyal segítette. A főiskolai rangú kollégiumban külföldi tanárok is tanítottak. 1658-tól a kollégium egykori diákja, a később híressé vált Apáczai Csere János is tanított rövid ideig az intézményben. Miután az ősi épület az 1658-as török-tatár dúláskor elpusztult, Apafi Mihály fejedelem 1662-ben, Nagyenyedre költöztette az iskolát. 1704-ben Tiege ezredes csapatai elpusztították Enyedet és vele együtt a kollégiumot is. A kollégium diákjai és a városbeli férfiak megtámadták a rablás után visszavonuló osztrák sereget. Ezt a történetet örökítette meg Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélésében. 1707-ben a labancok újból feldúlták az épületet. Ezt követően a kollégium vezetősége az angol királytól kért és kapott segítséget. Ebből a segélyből épült fel az ókollégium 1720-1743 között. Az 1848-1849-es szabadságharc idején a kollégiumot újból feldúlták, elpusztult az értékes könyvtár és a tanszerek nagy része is. 1850 tavaszán, a romos épületben újból megkezdték a tanítást. 1922-ben a román állam kisajátította a kollégium birtokait. 1948 után több neve is volt az intézménynek. A Bethlen Gábor nevet 1993-ban kapta. 1999-ben beindult itt a Babeş-Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Tanítóképző Főiskola is. A kollégiumban az idők során jeles tanárok oktattak, diákjai közül került ki az erdélyi értelmiség színe-java. Köztük Kőrösi Csoma Sándor orientalista, Áprily Lajos költő és Sütő András író is.