Dés városában az első, zsidó kereskedőt a 18. század végén említették, de a környező településeken akkor már számottevő, zsidó közösség élt. A városba viszonylag későn települtek zsidók, mert I. Lipót, habsburg császár 1700-ban kelt rendelete határozottan tiltotta ezt. Az 1849-es szabadságharc után viszont tömegesen költöztek zsidók a településre. 1855-ben a dési zsidóság lélekszáma meghaladta a százat, így megalakíthatta első hitközségét. 1907-1909 között, Paneth Jechezkél (Jakab) rabbisága idején emelték az impozáns, mór stílusú, új szentélyt, amely egyszerre 900 hívet képes befogadni, és egyike a legszebb erdélyi zsinagógáknak. A két világháború között, itt rendezték a jelentős, hitközségi összejöveteleket, többek között az erdélyi ortodoxia kongresszusát is 1922-ben. A vészkorszak kezdetén 150 dési üzlet volt zsidó tulajdonban, ami a város összes üzletének 90 százalékát jelentette. A deportálások ideje alatt a zsinagógát raktárrá alakították, ott dolgoztatták a férfiakat. Napjainkra a valamikor 4500 tagot számláló, dési, zsidó hitközség néhány lélekre sorvadt.
Kattints a lejátszás gombra a meghallgatáshoz
