Gyalut 1246-ban említették először az írott források püspöki udvarhelyként. A középkori várról 1428-ban írtak először. 1542-től, az Erdélybe költözött Izabella királyné lakhelyéül szolgált. Néhány évtized múlva Mihály vajda, Giorgio Basta seregei, végül Bocskai István hajdúi ostromolták, és a sorozatos harci cselekmények során az épület romhalamazzá vált. Mint kincstári tulajdont, I. Rákóczi György fejedelem építtette újra 1638-1648 között. Akkor alakították ki a mai négyszárnyas, sarokbástyás, belső udvaros épületet. Mivel a frissen épített kaputorony – a rossz alapozás miatt – csakhamar leomlott, tervezőjét a fejedelem Szamosújvár várába záratta, és a kor egyik igen híres hadiépítészével, Agostino Serenával építtette újra a ledőlt tornyot. A fejedelmi rezidenciában a családtagok számára lakószobát alakítottak ki, ennek következtében a korábban zord, középkori erődítmény lakályos várkastéllyá alakult. 1663-ban került a birtok a Bánffy család tulajdonába, majd a kuruc szabadságharcot követően, újra romhalmazzá vált. 1838 körül Bánffy Dénes, királyi kamarás építtette fel újból a kastélyt a régi épület alapjaira, romantikus stílusban, eltüntetve annak erődítményre emlékeztető részleteit. Az államosítás után gyermektábor, majd kisegítő iskola működött benne. Visszaigénylése folyamatban van.
Kattints a lejátszás gombra a meghallgatáshoz
