A nagyajtai templomerőd – a hit és az önvédelem emléke

Helyén korábban – feltehetően – egy román kori templom állt, amelyet a 15-16. század fordulóján gótikus stílusban átépítettek. A hajót megmagasították, a szentélyt újjáépítették, az épületet támpillérekkel erősítették meg, a nyugati homlokzathoz tornyot építettek. Ez az átépítés erődítési szándékkal is történt. Így a torony és a padlástér védelmi rendeltetést is kapott. A négyszög alapú védőfal feltehetően a 17. század elején készült, amelyet utólag három olaszbástyával egészítettek ki. A falperemet fogrovátkos díszítőpártázattal látták el. 1802-ben, egy földrengés következtében a középkori harangtorony összeomlott, maga alá temetve a hajó egy részét. Az ezt követő javítások alkalmával a hajót dongaboltozatos mennyezettel látták el. A szentély gótikus boltozata viszont napjainkig fennmaradt. A szentély alatt – egyházi adatok szerint – feltáratlan kripta található, amelyet a 18. századig használtak. A várfalak mentén, a 17-18. század során számos, raktározásra alkalmas kamrát építettek a helybéli lakosok. A nagyajtai, módosabb családok a bástyákban tartották féltettebb javaikat. A védőfalakat és a bástyákat napjainkban sikerült régi szépségükben helyreállítani.