A székelyudvarhelyi Székelytámadt vár – a fejedelmi korszak emléke

A feltevések szerint, már a római hódítás idején állt a helyén egy castrum. A 14. században domonkos vagy ferences barátok, a korábbi, római tábor helyén egy zárdát létesítettek, amelyet a 15. század végén Báthori István, vajda erődítménnyé épített. Az erőszakos építkezés ellen tiltakozó székelyek panaszát meghallgatva, II. Ulászló az épületet visszaszolgáltatta a szerzetesrendnek, amely a reformációig használta. János Zsigmond, választott király az ellene fellázadt székelyek leverése után, 1562-1565 között újjáépíttette és megerősíttette a várat. Így, a háromszéki, szimbolikus nevű Székelybánja várral kiegészítve, néhány évtizeden keresztül a fejedelmi hatalom székelyföldi támaszaként szolgált. A vesztes, sellenbergi ütközet után, itt töltötte élete utolsó éjszakáját Báthori András, bíboros fejedelem, akit a csíki havasokon a Mihály vajda mellé állt székelyek öltek meg. 1599-ben a székelyek lerombolták a várat, de a fejedelmi hatalom néhány év alatt újraépíttette. Ágyútornyai és bástyái a 16-17. századból származnak. Az erődítményt 1852-ben, romos állapotban vette meg Székelyudvarhely elöljárósága a Kornis családtól. 1893-ban, a központi részét képező, egykori palotarész helyén épült fel az állami főreáliskola. 1992-ben műemlékké nyilvánították.